Napkötöző
Platon Karataev
4:53templomtornyokat ejt a tájra egy zuhanó madár csikorog a szárnya tövében a szél egy tű fokára száll már nem melegítheti könnyű madártest húsa a kihűlt eget takartad a Napot mint zászlók az ünnepet tengert oldoz a láthatártól egy hurutos madárdal imákkal horzsolt nyelvemet borogasd akáccal én figyeltem rád de te nem mondtad hogy lövészárok minden templompad én figyeltem rád de te nem mondtad hogy minden lövészárok templompad ajtóm előtt szótlanul áll néma fenség lóg le róla rongyokban a végtelenség kezében egy hosszú ostor égre kerget csillag-erdőt kérdésemre nem felelhet itt egy tenger melyre arcom elcserélném nincsen tenger melyre arcod elcserélném itt egy tenger melyre arcom elcserélném nincsen tenger melyre arcod elcserélném