Csőváz

Törékeny árnyékod kószál puhán
Hotelszobám nyirkos falán,
Ahogy a hangodat hallom,
Egy kicsit azt hiszem itt vagy talán.
És itt a csendben a függöny lebeg,
Lebegteti leheleted,
De ez az árnyék a tiéd,
Csak most már nem te veted.

És én azt mondom, csőváz,
És te azt mondod, szevasz,
Egyedül ülök a balkonon,
Amit te úgy hívsz, hogy terasz.
És én azt mondom, csőváz,
És te azt mondod, szevasz,
Még mindig ülök a balkonon,
Várom, hogy jöjjön a tavasz

Három nap volt és egy éjszaka,
Véletlenek halmaza,
Így is, hogy távol vagy tőlem,
Illatod árad belőlem.
Földrajzi helyzeted változtatod,
Én pedig, úgy néz ki, itt maradok.
Nézem az időt, hogy múlik,
Egyre hosszabbra nyúlik.

És én azt mondom, csőváz,
És te azt mondod, szevasz,
Egyedül ülök a balkonon,
Amit te úgy hívsz, hogy terasz.
És én azt mondom, csőváz,
És te azt mondod, szevasz,
De te nem mondasz semmit.
Nem hallom többé a hangodat;
Ahol te most vagy, az nem itt.