Labirintus Vége

Falak között jártam, éveken át,
Sötét nézte minden mozdulatom már.
Tükörként vert vissza a világ,
És nem tudtam már, ki vagyok igazán.

Minden út visszaküldőtt régen,
Lábaimban csak a tévedés égett.
De valami hívott túl a falon,
Egy hang, amit tudtam, hogy az otthon.

Labirintus vége, már látom a fényt,
Egy szív dobban, ki régóta remélt.
Falak között az út már kifelé visz,
Mondat, amit suttogok: te vagy az igazi.

Labirintus vége, és ott vagy velem,
Könnyek között nyújtod felém kezed.
Nem kérdezel semmit, csak átölelsz,
Hazatérni... végre tudom, hogy mit jelent.

Rohantam, nem nézve vissza már,
Órák az élet, lépések a vágy.
És ott álltál, ahogy ígérted rég,
Szemedben fénylett a remény.

Már nem kell falak közt élnem tovább,
Mert te vagy az út végén az állomás.
A labirintus többé nem zár be,
Mert veled lelkem már nem téved el.

Labirintus vége, már látom a fényt,
Egy szív dobban, ki régóta remélt.
Falak között az út már kifelé visz,
Mondat, amit suttogok: te vagy az igazi.

Labirintus vége, és ott vagy velem,
Könnyek között nyújtod felém kezed.
Nem kérdezel semmit, csak átölelsz,
Hazatérni... végre tudom, hogy mit jelent.