Kérlek

Én elengedném már,
De úgyis hiába
A múlt utánam nyúlt
Lassan a hiánya,

Érzem agyonnyom
Mint senki földjén a gyom
Elburjánzik bennem
Ha magára hagyom

Kérlek ne menj el
Kérlek ne hagyj itt
Én éneklek majd érted
Ha a világ lehalkít

Már az sem érdekel
Ha nem érhetlek el
Az ágyam mellett esténként
Csak a bánat térdepel

Az idő, mint a tűz
Mindent eléget
A hamut kaparom
Hogy érezzelek téged
Nincs, ami feloldoz
Az emlékeid alól
A részemmé lettél
És ott csak a magány dalol

Kérlek ne menj el
Kérlek ne hagyj itt
Én éneklek majd érted
Ha a világ lehalkít
Már az sem érdekel
Ha nem érhetlek el
Az ágyam mellett esténként
Csak a bánat térdepel