Üres Térben

Mosolyogtok, hát mosolygok Én is
Ajkunk színfalat épít
Kisminkeltük minden ösztönünk,
Jéghideg díszbe öltözünk

A hegeink viszketnek
A Mi arcunk mégis sima
Színlelünk mindannyian
A lázadás csak falba vert ima

Én fülig érő szájjal fordulok ki
Magamból, hogy ne is lássa más
Nem jut nekem több, csak
Sikoltó aggyal a suttogás


Üres térben vagyok visszhang
Körvonal a vak szemekben
Túl régóta gyújtok lángot
Egy beázott veremben
Üres térben vagyok visszhang
Körvonal a vak szemekben
Túl régóta játszok józant
Egy őrült szerepben

Félek, hogy szellemként élek
A napjaim lassan elkopnak
Hiába koldultam szépséget
A kezeimbe semmit sem dobtak

De lehetnénk bárkik, Mi mégis
Ugyanolyanra mosva,
Imádjuk, hogy ragyog rajtunk
Az arannyal futtatott rozsda

Elveszek vagy megveszek
Minden gondolatom habzik,
Minden vágyam, minden bűnöm
A közönyben mosakszik

Üres térben vagyok visszhang
Körvonal a vak szemekben
Túl régóta gyújtok lángot
Egy beázott veremben
Üres térben vagyok visszhang
Körvonal a vak szemekben
Túl régóta játszok józant
Egy őrült szerepben