Bölcsek Útján

Mondd! Te mitől lennél a legboldogabb a világon?
Csak kívánnod kellene, és teljesülne egy álom.
Ha a Mennyországban ébrednél,
ha állna az idő a szobádban,
hinnél-e vajon a csodákban?

Bölcsek útján járva,
jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva,
gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak, én egy angyalnak látlak.

Mondd, ha tudnád, hol van boldogság a világon,
Elvinnél-e magaddal, ugye mindenáron?
Ha végre béke lenne bennünk,
ha felhő lenne puha párnám,
én vágyakozva várnám...

Bölcsek útján járva,
jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva, gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak, én egy angyalnak látlak!
Bölcsek útján járva,
jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva, gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak, én egy angyalnak látlak!
Egy angyalnak látlak!
Bölcsek útján járva,
jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva, gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak, én egy angyalnak látlak!