Óvó

Mert ott lesz végül hajnalom
Több sötétség nem feszít már
Ahol a nap majd az óvó fényed ontja rám
Csak úgy úszunk, úszunk az árral
Térdünk egyként megremeg
Vállunk összeér, mert így könnyű a lét

Sötétbe tűnök, mégis látsz
Ott vagy, tudom, te nem hátrálsz, ha szorít a szív
Szemem helyett szemem te vagy
Utat mutatsz, ha kint a fagy
Hintesz jó reményeket
Legyőzöd a kételyemet

Te vagy az, ki majd megtart
Hogyha merülök, elfújnád a vihart
Te vagy a túlsó part, megóvsz, elűzöd a bajt

Lekéslek, mégis mindig vársz rám
Utat mutatsz és nem hátrálsz, ha szorít a szív
Szemem helyett szemem te vagy
Több annál, minthogy hátrahagyj
Hintesz jó reményeket
Őrzöd a a lépteimet

Te vagy az, ki majd megtart
Hogyha merülök, elfújnád a vihart
Te vagy a túlsó part, megóvsz, elűzöd a bajt

Mert ott lesz végül hajnalom
Több sötétség nem feszít már
Ahol a nap majd az óvó fényed ontja rám
Csak úgy úszunk, úszunk az árral
Térdünk egyként megremeg
Vállunk összeér, mert így könnyű a lét

Van, aki fél, míg más csak remél
Van olyan is, aki feladta rég
De van, aki bízik, hű lesz a sírig
A szív a földig ér
Van, aki hősnek látszik, de mégsem erős, megy az üres beszéd
De van, aki bízik, hű lesz a sírig
A szív a földig ér
A szíve a földig ér

Te vagy az, ki majd megtart
Hogyha merülök, elfújnád a vihart
Te vagy a túlsó part, megóvsz, elűzöd a bajt

Mert ott lesz végül hajnalom
Több sötétség nem feszít már
Ahol a nap majd az óvó fényed ontja rám
Csak úgy úszunk, úszunk az árral
Térdünk egyként megremeg
Vállunk összeér, mert így könnyű a lét