Homokba Írt Szerelem

Tűzforró nyár volt,
száz hullám táncolt,
s ellopta mind
szívünknek hangjait!
S percenként újra,
meg újra átírta dallamát
az a "volt egyszer" érzés,
mi éppen arra járt,.
De nézd, csak emlék már
a vágyba fulladt éj,
a tűzbe fulladt vágy!
Több volt, mint játék,
s tegnap bár fájt még,
de holnap már
más csókja vár!

Refr.: Homokba írtuk azt a szót, és hittük,
mindörökké tart,
de hullámokba fulladt már a régi
tengerpart.
A tegnapoknak lábnyomát a szél
söpörte szét,
ennyi volt, véget ért.

Álmoktól ébren
álltunk a fényben,
nem volt már éj,
s nem voltak nappalok.
Testedhez bújtam,
és súgtam, mint égi angyalod,
ha meghal az érzés,
majd én is meghalok.

Refr.: Homokba irtuk...
De nézd...
Refr.: Homokba írtuk.