Átutazó

Van az a pont hogy fel kell nőni
Egyedül vagy rá kell jönni
Nem vagy te se más csak egy átutazó
Néha nehéz de rá kell jönni
Kell hibázni, elmenekülni
Szeretni nagyokat és együtt sírni
Tudom, tudom ő is ugyanolyan volt mint a többi
Nem kell mások felett pálcát törni
Ugyanúgy egy átutazó
Mindig csábít az új meg az izgalmas
Óh Istenem legyél velünk irgalmas
Haza érek mire eljön a pirkadat
Óh esküszöm, Oh esküszöm hogy nem várok már senkire
Csak beülök a hófehér mercibe
És elrúgom, és elrúgom,
Óh mindent itt hagyok
(Mindent itt hagyok)

Kell valami új, kell valami ami életben tart
Sosem mentnekem egy helyben állni mert a vérem hajt
Bele néztem a rosszba, kiszakadt a szív
Repülök egy mollban, úgysem hívsz
Pedig utazok el, innen messze
Lehet hogy sohasem érkezem meg
Mennem kell, a lényeg nem változik
Életből is egy van, nincs második
Aki nem használja ki az elkárhozik
Én kifogom, én esküszöm, és pont ezért nem várok senkire
A bennem lévő lángnak nem szabad elvesznie
A szemem lehunyom és elrúgom

Óh, mindent itt hagyok

(Mindent itt hagyok)

Hiányozni és fájni fog minden
Én gondolok rátok út közben
Óh, százezer emlékként

De várnak
A kapuk mögöttem zárnak
Na gyere barátom, én várlak az út végén