Szobor (Feat. Franko & Dan Pinto)

Nehéz olyan dolgot szeretni
Ami sosem volt az enyém
Nehéz a szemedbe nézni hogyha sohase tekintesz felém
Nem könnyen fordítok hátat félek hogy késeket szúrnak majd belém
Ne gyere közelebb kevés a hely kettőnknek a világ peremén
Túl sokszor feleztem másokkal akkor is ha csak egy negyedet kaptam
Eleget fáztam azért hogy éjszaka mást melegítsen a paplan
Keveset ettem abból mit kisütöttem de mások jól laktak
Megannyi embernek nyitottam ajtót mikor zárva volt egy ablak
De aki a körben ül annak tutira jut majd a blázból
Összes barátom velem de mindegyik halott barátokat gyászol
Szívemet hagyom megfagyni egy ideig ki se lépek a házból
Egyedül harcoltam százért talán mert azaz egy vagyok a százból

Márvány szobrok dőlnek felém
Sosem értem hogy miért
Rám csukódott szoros ölelés
Sajnálom de fojtogat
Nem tudom miért
Nem tudom miért

Csak süt ez a nap le rám a bőr mögött az ember óceán
A szerelem megtalál a száraz földön oxigénhiány
Számban egy szalmaszál a kalapom szélesebb mint volt talán
Csak süt ez a nap le rám a karomban egy szomjas hableány
Jaj de kár
Jaj de kár
A könnyeim ontaná hogy inni kér azt úgysem mondaná
Csak viszem a dombon át a sivatag hátán színes délibáb
De légyszi ne mond tovább már így sem tiszta eddig miért csináltad
Tudom a folytatást hogy tudod a folytatást
Jaj de kár
Jaj de kár

Dőljünk előre ezen a hegyen
Milyen lenne ha nem figyelne ránk senki sem
A rét közepén nézhetnénk
Ahogy a Hold felkúszik az élet peremén
És az égen minden a miénk
Dőljünk előre ezen a hegyen
Milyen lenne ha nem figyelne ránk senki sem
A rét közepén nézhetnénk
Ahogy a Hold felkúszik az élet peremén
És az égen minden a miénk