Országnak Hadnagya

Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szabjáját.


Sok hangos trombita akkor megrivada,
Sok haragszavú dob tombolva robbana,
Kiki immár fölült jó vitéz lovára,
Az gyalog rendben áll vitézek módjára.


Fölült már Zrínyi is, áll az sereg előtt,
Sisakján szép strucztoll vár haragos szellőt,
Mellyét födözi vas, s ád néki erőt,
Kezében nagy dárda, s így szól sereg előtt:


Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk,
Egész ez világnak evvel példát hagyjunk.
Ma mi tisztességet nevünkre szállitunk,
Mai nap szépéti minden elmult dolgunk.


Zrínyi és serege hős módra hullt el,
De szent az a név, mit kard vérbe írt fel.
Sírból kiált az eskü szava:
Szigetvár örökre hősök hona.

Zrini jól esmérvén életének végét,
Ötszáz bátor vitézt számlál maga mellé;
Minthogy nem türheti immár égő tüzet,
Kiviszi magával azért mind ezeket.



És az várbul kimegyen nagy bátor szüvel,
Előtte törökök futnak szerte széllel;
Az piacon megáll, és szörnyü szemével
Nézi, hogy hon vagyon pogány sok sereggel.

Zrínyi és serege hős módra hullt el,
De szent az a név, mit kard vérbe írt fel.
Sírból kiált az eskü szava:
Szigetvár örökre hősök hona.
Szigetvár örökre hősök hona.

Vitézek Istene! ime az te szolgád
Nem szánta éretted világi romlását;