Suzanne

Susanne elvisz téged, le a folyóparti házba 
 Ahol hajók hangját hallod, s maradnál még éjszakára
 És te tudod, kissé bolond, de hát épp ezért szeretnéd
 Ahogy teát s narancsot kínál, hiszen nem vagy más, csak vendég 
 És te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged
 Mikor mint a folyó elönti a bizonyság a szíved
 Hogy régóta hozzá tartozol

 És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd
 És te tudod, bízhat benned, hiszen gondolatban tiéd lett már rég

 És tengerész volt Jézus, mikor átkelt a vízen 
 És sokáig csak figyelt, hogy a tenger miként üzen 
 S mikor bizonyosság érte, hogy a fuldoklókon segít 
 Így szólt: tengerészek lesztek, míg a tenger megszabadít 
 De ő már akkor tudta, mielőtt az ég kinyílna emberként elhagyatva 
 Úgy süllyed alá, akár egy kő. 

 És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd
 És te talán bíznál benne, hisz gondolatban elfogadtad rég

 Most Susanne fogja kezed, és a folyóparthoz vezet 
 Csupa rongy és toll ruhája, mint egy üdvhadsereg-árva 
 És a napfény méze ömlik le a kikötői lányra 
 És a sok szemét és virág közt úgy látod, ahogy ő látja
 Lent az algák közt a hősök, gyermekek hajnali fényben 
 Szeretetre vágyakozva látod őket öröklétben míg Susanne 
 Tükröt tart eléd

 És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd 
 És te tudod, bízhatsz benne, hiszen gondolatban övé vagy már rég