Szakaszok

Arcát eltakarta,
Bár ha belegondolok, nem is volt arca
A nyugalom álcáját magára öltve
Nevetett, és mutatott a tőrre

Nem, még nem fáj
Nem, még nem fáj eléggé
Szúrjad, Forgasd!
Nem, még nem fáj
Nem még nem fáj eléggé
Nézz rám, hogy elmondhasd

De nem nézett, felém se hajolt, csak mosolygott
Majd szempillantás alatt sarkon fordult, és ott hagyott.
Sebzett vad dühével, elborult elmével, sértettséggel, nemtörődömséggel
A térdem megrogyott.

Nem vár a holnap!
A tegnap meg sem történt!
Ha jól emlékszem, én jöttem el önként.
Nem vár a holnap, elillan ködként
Gyújtják a tömjént, én jöttem el önként.

Pálcát török a világ felett, nem tudom miért teszem.
Az eszem mondatja velem, hogy a szívem
Rég nincs a színen.
De ha eleget ismétlem, talán más is hisz nekem...
Istenem...
Csak ne horzsolna így minden intelem!

Nem vár a holnap!
A tegnap meg sem történt!
Ha jól emlékszem, én jöttem el önként.
Nem vár a holnap, elillan ködként
Gyújtják a tömjént, ez mégis megtörtént.

Elragad, Megtagad
Sötétben vagy egymagad
Elragad, Megtagad
Szó szegik, vagy bennszakad
Elragad, Megtagad
Sötétben vagy egymagad
Elragad, megtagad
Mind a két szem fennakad

Nem vár a holnap, ami tegnap történt
Nem engedi, hogy én távozzak hősként
Nincsen már holnap, eltűnök ködként
Gyújtják a tömjént, nem jövök már önként.

Jó reggelt! A halvány emlékek szétszakítják a fejem!
Emlékszem, hogy ketten voltunk, de most nincs sehol senki sem.
Nem állsz szemben velem, én meg azóta valaki más lettem,
Pedig csak tegnap volt, vagy egy éve már?
A legrosszabb módon újjászülettem.

Csapos! Egy teli korsót! A legolcsóbból!
Romlott folyó bor
Íze van a számnak! Romlott íze van a mának!

Az idő elhalad mellettem, de talán el is engedtem
Kezdem megkedvelni, hogy megint semmihez nincs kedvem
Vigyen! De az utolsó kört elvitelre kérem.
Kérem a léptem, hogy jöjjön értem, ma ezzel is beérem.

Jó reggelt! A halvány emlékek szétszakítják a fejem,
De nem emlékszem, hogy hol is voltam, és ki volt még velem?
Átaludtam vagy átéltem, nem tudom, magamhoz még nem tértem,
Mikor eszembe jut az este, megremeg a térdem.

Az idő elhalad mellettem, de talán el is engedtem
Kezdem megkedvelni, hogy megint semmihez nincs kedvem
Vigyen! De az utolsó kört elvitelre kérem.
Kérem a léptem, hogy jöjjön értem, ezért nem jár érem,
De ma ez is érdem, ma ezzel is beérem!