Régi Éveink

Kongó lépteid a régi utcák falán
A kopott tereken senki nem vár rád
Idegen vagy a múltnak koldusa
Amit érzel senki nem tudja

Ha lehunyom a szemem még mindig ugyanúgy látom
Gyerekek vagyunk újból hiányzol barátom
Felnőttünk tudom már nem hiszek a csodákban
De úgy elvesznék veled valamelyik régi nyárban

Megfogadtuk hogy mindig itt leszünk
Azt mondtuk hogy soha nem felejtjük
A közösen szőtt régi álmokat
De hazugság volt hogy minden így marad

Megfakult a falakon az egykor színes festék
A berepedt bitumenen a sok-sok régi emlék
Mélyről tör fel én meg hagyom hogy átjárjon
Hogy annyi mindent veszni hagytunk ezeken az utcákon

Felnőttünk tudom jól de hiányzol barátom

Észrevétlen eltemettük azokat a régi éveket
Ahova néha mégis visszamennék
De tudom nem lehet
Mert az óra lassan körbejár
És ami múlandó az véget ér
Így nem jön vissza már

Hol van a hely amit gyerekként álmodtunk meg
Rég elveszett
Csak egy betonba karcolt szó őrzi még a nevedet

Hol van az éj ami úgy volt hogy örökké tart
Félbeszakadt
Szó bennragadt mert nem vártuk meg a hajnalt

Emlékek törnek fel valahonnan mélyről
Egy szakadt pólós kisgyereknek gondtalan életéből
A vhs-zaja ahogy a fülében serceg
Az idő megdermedt
És csak toporogtak a percek

A játszóterünk helyén már csak irodaházak állnak
Kitörölve a múltat szobrot állítva a mának
De anyámnak szavait most is hallom a fejemben
Sose rohanj fiam hagyd hogy a szíved vezessen

Idegen lettem a múltnak koldusa
Amit érzek senki nem tudja
Miért