Kikötő

Egy kikötőben állok több száz tonna csomaggal
Diskurzust folytatok valamely tudattalannal
Én vagyok-e az vagy másét élem meg?
Vagy engem is csak úgy mások képzelnek?

Előttem elterül a végtelen óceán
Indulni készülök túl az óperencián
De várok valakire, aki most megvárat
Valamivel mégiscsak tartozunk egymásnak

Közös hajóra szállunk vagy tán szétválunk
Egymás kezét fogva meddig is sétálunk
A hajó ajtajáig vagy át a tengeren
Közösen ijedezünk majd az ismeretlenen
A hajóútra viszünk mézet és madzagot
És hogyha azt kívánod csöndben hallgatok
De úgyis beszélek, max nem jár majd a szám
Csak elheverünk majd az abroncs matracán

De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek
De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek
De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek
De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek
Fülemben a színes hangjaid zengenek
Mert ilyen hangok mindig is kellenek
Szememben a szemed hullámzik, mint a víz
Leolvad majd, mint a tortadísz
És ezt az olvadt cukrot szállítom
Ezt az egyet kisajátítom
De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek
Maradnak-e vagy mennek a pechesek