Fordulok Kettőt

A perc röpke tengelyén kering ez az élet
Konkrétat alkotunk, egy percét a létnek
Várunk vele, amíg megfogalmazódik
Két távoli gondolat, hogy összekapcsolódik

Álmos és azt kívánja bár átaludhatná
Így tehetné saját magát ártalmatlanabbá
De ébren vagyunk, és ez másra is kiterjedt
Az éberség mára már kőkeményre dermedt

Most kiürült valami, ami meg volt töltve régen
És idő kell ahhoz, hogy itt bárki körbenézzen
És elhidegül, ami melegséget ad
De e melegségre vágyás, mi mindent helyreszab

És elhiszem, hogy ez a világvége és holnap minden megszűnik
És felkelek, elhúzom a függönyt, és a nap újra feltűnik
És újra nehéz magamnak is elmesélni
Hogy milyen szabálytalan a változásban élni

Fordulok kettőt, és a születés hirtelenjében gyászra vált
És meglepő izgatottsággal vizslatom e trükkös álhalált
Mert nem létezik, hogy e világot kinyírjuk
Csak erőnk legyen, hogy az időt most kibírjuk

Most kiürült valami, ami meg volt töltve régen
És idő kell ahhoz is, hogy itt bárki körbenézzen
És elhidegül, ami melegséget ad
De e melegségre vágyás mindent helyreszab