Zuhanás

Kell még az az utolsó szó, ami szétmarja a számat
Kell még az a pillanat, ami a húsba utat vághat
(És addig nem) Soha nem adom fel
(Én nem) Amíg a szív ritmusra ver
Én addig itt maradok míg a porba nem hullnak a csillagok

Egy roncs vagyok én is, hidd el, csak jól tartom magam
Pedig kihánytam már rég magamból az összes szép szavam

Nézd, míg a holnapokra vártam, megkopott a szárnyam
És amit elvesztettem, a zuhanásban most megtaláltam
Ha nem tudok feljebb emelkedni majd a mélybe süllyedek
És felhozom a két kezemmel mindazt amit lentről fel lehet

Kell még ez az éjszaka, a holnap addig várhat
Amíg félig élve, a tűzben égve rám számolnak hármat

Egy! Gyere, szorítsd meg a hurkot
Kettő! Amíg darabokra hullok
Három! Kristálytisztán látom
Lefele már nincsen, felfele kell másznom

Egy roncs vagyok én is, hidd el, csak jól tartom magam
Pedig kihánytam már rég magamból az összes szép szavam

Nézd, míg a holnapokra vártam, megkopott a szárnyam
És amit elvesztettem, a zuhanásban most megtaláltam
Ha nem tudok feljebb emelkedni majd a mélybe süllyedek
És felhozom a két kezemmel mindazt amit lentről fel lehet

Gyere!

Egy! Gyere, szorítsd meg a hurkot
Kettő! Amíg darabokra hullok
Három! Lehet hiába várom
Az egész élet egy kibaszott álom

(Nézd, míg a holnapokra vártam)
(Nézd, megkopott a szárnyam)

Nézd, míg a holnapokra vártam, megkopott a szárnyam
És amit elvesztettem, a zuhanásban most megtaláltam
Ha nem tudok feljebb emelkedni majd a mélybe süllyedek
És felhozom a két kezemmel mindazt amit lentről fel lehet

Ez itt az én világom
De egyszer úgyis kimászom