Szembogara

Most lemegy bennem a nap
Üdv újra az éjszakában
Valami pislákol bennem
A hideg némaságban
Megint átvertem magamat
Hittem a halvány csillogásban
De valahogy szürke maradtam
Ebben a gyötrő félhomályban

Néha kiakad a kölyök mikor túl sok mindent látott volt hogy
Hasadt a lélek mert soha nem volt meg amire vágyott aztán
Kimaradt sokszor valahol úgyis elérte az álom csak hogy
Attól messze járjon ahol a harag ül a bús kicsi házon

Egyszer tényleg megtalálom
Magamat mostmár minden áron
És akkor szembe nézek vele
Hogy végre megbocsásson

Tágul a fényben a szembogara
Itt minden a pillanat áldozata
Most sáros a lelkem húz lefele
Pedig azt hittem ez a hegy teteje
Vele elvisz a tévút gondolata
Pedig ez csak az életünk másolata
Körülötte a fény is éjfekete
Húzza a szívem a képzelete

Tágul a fényben a szembogara
Itt minden a pillanat áldozata
Most sáros a lelkem húz lefele
Pedig azt hittem ez a hegy teteje
Vele elvisz a tévút gondolata
Pedig ez csak az életünk másolata
Körülötte a fény is éjfekete
Húzza a szívem a képzelete

Három világ ér most össze bennem
Egy amiben folyton gyötrelemben
Egy amiben nem álmodtam évek óta
Meg egy amiben magam vagyok hébe-hóba

Pókhálós szellem város a szélben mindig szétszakadó
Haragos elmúlások váratlan látogató
Semmire nincs bizonyíték véletlen egybeesés
Ahogy ketten járjuk lassan a végét tudjuk nem lesz menedék

Időtlen idők óta vagyok bujdosó
Megijeszt ahogy megtalál a végzet
Megijeszt ez a halkan suttogó
Fogva tartott lélek

Tágul a fényben a szembogara
Itt minden a pillanat áldozata
Most sáros a lelkem húz lefele
Pedig azt hittem ez a hegy teteje
Vele elvisz a tévút gondolata
Pedig ez csak az életünk másolata
Körülötte a fény is éjfekete
Húzza a szívem a képzelete