Fanyarország

/A hatodik szóló 2008-ban.
Jelentések Fanyarországról.
Mikrofonnál a Sub Basszus szörny,
és az F, az U, az N, a K,
Faktor doromból a szövegünk alá.
Szedd alá!/

Csak a füvet nyírom a gőzölgő bitumenen,
Az őslakosok pacalt esznek az IQ teszten.
Együtt a félhomályban keressük a színeket,
Addig a vonat alól ellopják a síneket.
A csuklyában mindenkire rájön a csuklás,
Budapest, Budapest, de dzsuvás.
Na és a vidék, mint egy Romero-remake,
Egyiknek sanyarú másiknak savanyú hab a tortán.
Ízlett vagy nem én szeretem a szülőföldem,
Az anyanyelvem, mindörökké Fanyarország.
Magyarázd a mechanizmust ott ahol tolvajok,
Tiltják a lopást, mondd, mit vársz a holnaptól.
Ezért nem, csak a szépre emlékezem,
A bennem lakó ördögöt ezzel felébresztem.
Karikás ostorommal az orrotok hegyére,
Szálljon dicsőség Borsod-Abaúj-Zemplén megyére!

Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban.
A múltat sírjuk hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek, ram-pa-pam-pam.
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam!

Átlagon felüli külvárosi senkiházi,
De mégis hungarikum vagyok mint a Szentkirályi. Ácsi!
Úgy diktálom a tempót akár Talmácsi.
Nem rébuszokban beszélő pökhendi Rémusz bácsi.
A bisztró minden asztala lefoglalva,
Éjszakai járőr arcán a vállapja lenyomata.
Bla-bla-bla nincs kérdése,
Pénzcsipesszel a tenyerét véresre vakarja,
Vak nagymama rutinból kézimunkázik,
A sámán egy Kossuth téri bokorban fugázik,
A kiváló dolgozó passzióból kukázik,
A közjogi méltóság a szeme közé turházik.
Tombol az aranyeres járvány,
Rokikártyás Merdzsó parkol a járdán,
A vasfüggönyön át a nyugat pénzszagú szelei,
Álom luxus kivitelben, kontra Sziklák szemei.

Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban?
A múltat sírjuk, hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek ra-pa-pam-pam!
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk, hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam?

Mélyen tisztelt törvényhozó, csak az fáj,
Hogy nagyobb az állami apparátus, mint a középosztály!
Mutogatni kár, hiszen te is ott voltál,
A módszerváltozás óta már felnőtt egy korosztály.
Keserű szájíz avas, romlott a szotyi,
Nem ugyanaz, mint a keménydobozos tigris szofi.
Nyugodjon békében Hofi, téged ki inspirál?
Talán a magyar, tatár Dzsingiszkán: Mán doki?
Családfenntartó csirkével somfordál,
A pulya Bocskaiban féloldalt ül a soroglyán,
Metropoliszok között suhan az IC,
Uniós pénzből megásott pottyantós WC.
Ria-ria Vulgária,
Tenger nélküli Bulgária!
Netán megemelték a benzin árát?
Hát fektesd a kátyúra az úthibatáblát!
Nálunk a bankok húzzák be a szekeret,
Bálákba hordja a szél az importált szemetet.
Csikóstokányt, vöröshagymát kérek pitába,
Hogy kihúzzam magam és maradjak a bús picsába.

Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban?
A múltat sírjuk, hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek ra-pa-pam-pam!
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk, hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam?