Tábori Posta
Kárpátia
4:00A világtól elzárva, égi tisztaságban Hegyektől ölelve a remény sugára Született asszonytól, született embertől Lelke hófehére az egy igaz Istentől Míg künn a fenyveseket tépi a vad Nemere Bent pattogó tűznek simogat melege Hol apáról fiúra száll a titkok titka Kárpátok őrzője, imígyen tanítja Ha mész hegygerincen, ha mész patakvölgyben Lábad alatt az út könnyű sosem legyen! Menj sűrű erdőkön, menj a hómezőkön! Hagyd ott nyomod minden drága magyar rögön! Hallasz majd beszédet, hangosat, csendeset Keserűt kárognak, az igazság édesebb Édesebb a nyelvnek az őszinte szó íze Varjú károgása ne zavarjon össze! Kutass a végtelenben, a sorsod két kezedben! Nyisd ki, olvasd bátran, ott rejlik benne minden! Ott rejlik boldogságod, ott rejlik minden álmod Tövisek közt nyíló, szép mártírhalálod