Gondvesztő

Úgy lennék néha kisgyerek,
De belátom, felnőttem
Idejétmúlt szó a tisztelet
Nincsen fény az esőfelhőkben
Sosem nyújt támaszt, aki
Velejéig bomlasztó
Nem tudsz jól választani,
Fejek hullnak mindkét oldalról
Semmi sem szent

Nem ingem másnak ártani
Legalábbis próbálok
De letépem az arcát, aki
Kiengedte az összes jószágot
Lennék a törvény keze,
Elesettek szolgája
Ha nem fér a töltény bele,
Kést szúrnék a tettes gyomrába

Ez a Föld nekem csupa förtelem
Gyere, jöjj velem a varázsszőnyegen
Ha lerepült a Nap, megyünk fű alatt
Egyedül marad mind, ami műanyag

A korlátok korlátlanok,
De az út egy gondvesztő
Értünk tesz szolgálatot,
Bárhová is húz a porfelhő
Tetemem cipelem, mi legyen?

Ez a Föld nekem csupa förtelem
Gyere, jöjj velem a varázsszőnyegen
Ha lerepült a Nap, megyünk fű alatt
Egyedül marad mind, ami műanyag

Mondd hát, mi legyen?
Mondd hát, mi legyen?
Gyere be már, csak minket vár
A gondvesztő, a gondvesztő

A Hold lassan beragyog,
Oly sok mindent mondanék
Nem lennék más, mint vagyok:
Csak egy minden mondat végén álló toldalék

Ez a Föld nekem csupa förtelem
Gyere, jöjj velem a varázsszőnyegen
Ha lerepült a Nap, megyünk fű alatt
Egyedül marad mind, ami műanyag