Jégvirág Nyílik

Úgy villannak át a jég hideg álmok
Újvár kapuját fájó szívvel hagytuk el,
Zakatolt a vonat korhadt talpfákon,
Dnyeper partjain talált rám a reggel,

Szent Anna napján első tűz vonalban,
Holdvilágos éjszakán étlen szomjan,
Kúsztunk a hóban lánctalpas nyomban
Reszketett testünk a mínusz negyven fokban,

Jégvirág nyílik ablakán
Elment már régen messze jár
Várja őt vissza folyó rét,
Küzd csak küzd az életért

Dörrent az ágyú és a kardok fémes hangja
Úgy csaptak le akár Isten haragja
Átfagyott gúnyám hordom több napja
A fáradtság jelét véres szemem kopogja

Gondolatban otthon lépked a lábam,
Minden éjjel arra kérem én a teremtőt,
Már-már csak ez volt az egyetlen vágyam,
Távolból látni már a templom tetőt,