Pofozkodó

Amíg épp úgy éltem, ahogy te,
soha nem kerültem a földre.
De az élet kissé feldobott,
és máris kaptam egy nagy pofont.

Bizony fáj, ég az arcom,
vissza kéne adni.
Milyen kár, hogy minden kezet
nem tudok lefogni.

Ez az enyém, ez a tied.
Ez az övé, ez a mienk.

Aki üt-vág, s közben se hall, se lát,
a végén tönkre veri magát.
És mégis milyen bosszantó,
mikor eltalál a pofozkodó.

Bizony fáj, ég az arcom,
vissza kéne adni.
Milyen kár, hogy minden kezet
nem tudok lefogni.

Ez az enyém, ez a tied.
Ez az övé, ez a mienk.

Bizony fáj, ég az arcom,
vissza kéne adni.
Milyen kár, hogy minden kezet
nem tudok lefogni.

Ez az enyém, ez a tied.
Ez az övé, ez a mienk.

Ez az enyém, ez a tied.
Ez az övé, ez a mienk.

Ez az enyém, ez a tied.
Ez az övé, ez a mienk.

Ez az enyém, ez a tied...