Hűvös Szelek

Hűvös szelekben megfagy a föld
Semmit se halkul a szád
E téta Kedves és A kertben is zöld
A rét vetítíti rám a hangulatát
Egykor mi volt a miénk
De mégsem lelte őt az ottani én
Hűvös szelekben színtelenné
Tovább sem zajtalanná
Szegényedünk, szökünk, mert integettél
A rét keríti tán az arculatát
Egy szót kimondani fél
Belém terelte őt az ottani én

Már ugyan olyanok a hamvaink
És te teszel oda hazát
Ezer egy azonos valami tavaszi jelek
A fekete szoba falán
Vigyen a szíved után aki hazacipel aki keveseli majd a nyaraim és aki valamit mondana, lehet e moraja? 
Lehet e sok akadály?
De Száz darabra tört üvegként
Vezesd A hold sugarát
A fák nem engedik a lombjuk alá
Amíg A föld mutatja görbületét
Veszíti fordulatát
Segíti elnevezni bódulattá

Soká veszünk el ismét
Elmerengek istenünkön
Vas Pohár kezében
A testét takarta csipkefüggöny
Majd Tovább beszélt velem
Ahogy, midőn veszélytelen vagyok
Miért elégtelen a hold Amott a végtelen fokán?
Mert itt az életem csupán csak egy bágyadt
Megérdemelt bánat
És az ihletem mert így neveltél
De még levél takarja körbe a fádat
Elég nehéz
Mert Fényt a tested úgy vetít, ha
Mind levedlé
Hűvös szelekbe mondalak szépnek
Ès az ólmodat már kevésnek érzem….Ó ha szót fogadnál!
A rét körül virágba tarkul a táj
Betérsz, ki fosztogatsz
Bár, Oly édes Mintha csókot osztogatnál