Текст песни

Halott poloska hever az asztalon
Látom, nem csak nekem van rossz napom
Az idő az asztal fényét kopottra mosta
Elheverget rajta a volt poloska
Elmúlik minden és mindenki mindig
Ez mindenkit mindig nagyon megindít
Tudjuk, a végén hogy miránk mi vár
A világ bokáig könnyekben áll
De téged, poloska, senki nem sirat
Nem jár neked komor sírfelirat
Érted e pár hanggal ejtek egy könnyet
Örökre elbúcsúzni dalban úgyis könnyebb
Elmúlik minden és mindenki mindig
Ez mindenkit mindig nagyon megindít
Tudjuk, a végén hogy miránk mi vár
A világ bokáig könnyekben áll
Belepöcköllek a kukába
Remélem, nem éltél hiába
Hasznos volt a rövid rovarlét
Eltűnsz lassan a szemétben
Foszlasz, elbomlasz egészen
Nem tudni, leszel-e valaha rovar még
Csak heverünk hanyatt, lábakat az égnek
Kihűl az anyag, továbbszáll a lélek