Beteljesedés

Az éj átölel, s halkan suttogják nevem a halál árnyai. Az élet sötét
Unokatestvérei ők, kik úton vannak az örökkévalóság óta
Hideg szél lengedez a fák között, arcomba vágva egy elmúlt kor
Fájdalmas emlékeit. Szemeimre nehézkesen ráereszkedik a köd
Hogy igazán láthassak. Felüvöltök mint egy gyermek az elmúlás
Küszöbén, mikor erőt vesz, hogy átlépje. Testem megfeszül, és
Ellenkezés nélkül zuhan a jéghideg sötétségbe, hogy anyja legyen
A férgeknek. Ez a hely az enyém, nekem ásták ők kik úton vannak
Az örökkévalóság óta. Kinyújtom karjaim az égbolt emlékei felé
Hogy igazán érezzem ahogy a nyirkos föld hozzáér csupasz
Testemhez. Egy utolsó görcsös rángás, ahogy haldokló testem
Levegő után kapkod, majd nyugodtan elernyed