...

Örökre halottnak lenni...
Örökre halottnak lenni a mában, és minden világban
Érezni a lényegtelenség megbolygató magányát
Egyé válni a semmivel vagy akár a végtelennel... a mindenséggel
Talán csak gondolat... Talán csak remény de egyre közelebb ér...

Csak nézem a dolgokat magam előtt... és mellettem
Csak vagyok üresen és egyedül...

Vagy talán, mégsem?

Mert a halál fogja kezem...
Csak húz lassan, és közben meséli életem... Melyet eddig fájdalomként éltem...
És csak húz... De talán ő sem tudja hová... Csak távol innen... Bárhová

A virágok illatát már nem érzem, a patakok zúgását már nem hallom...
Nem látom a fákat akiket azelőtt oly szerettem...
A lét megbénít... És csak fújja gyászi himnuszom...