Te És Én

Botorkáló szél,
A világ belsején,
Újra útra kél.

Aranyfátylú cél,
Sugdolózva él,
Ujjnyi fakérgén.

Na, egy-két-há, fejet fel,
Fessünk képet kerettel!
Holnap úgy jó.

Tarka hátú vegyes rét,
Leveleit együtt fújjuk szét
majd újból.

Hol a kék? Szürke Ég!?
Az ág már vöröst ég.
Páráinkkal sárkányt játszva,
Rád hajolnék még.

Mikor a nap fejét a felhőinkre hajtja,
Mikor tócsáinkba esőcsepp ugrál,
Mikor harmatcseppek álom-partja
Két levélből áll.
Ki néz a víz tükrén? Ki néz a víz tükrén?
Csak Te és Én!

Ha ketté vág a nagyvilág,
Körbeölel egy virág,
Holnap úgy jó.

Ha botlottál nem vártunk,
mi Együtt úgyis felállunk
majd újból.

Hol a kék? Szürke Ég!?
Az ág már vöröst ég.
Páráinkkal sárkányt játszva,
Rád hajolnék még.

Mikor a nap fejét a felhőinkre hajtja,
Mikor tócsáinkba esőcsepp ugrál,
Mikor harmatcseppek álom-partja
Két levélből áll.
Ki néz a víz tükrén? Ki néz a víz tükrén?
Csak Te és Én!