Felnőttek Beszélnek

Nincs késő ha már katatón pörögnek a képek
Az édes a sós. Keserűn
Csukódnak a pilláid. Nem nézed, de érzem
A részed az jobban itt, mint én valaha
Mint én valaha, mint én valaha
Voltam vagy vagyok jelen. Jelentem, ha készen állok a táncra
Gyújtsuk a lábainkat dörzsöld a takaró
Belső oldalán ma csillan a fény
Felcsillan a fény, felcsillan a fény
Jól belerúgta a lábait. Eltakar. Nézd meg a plédre betűből rakva
"Albérlet az élet a hófehér halál falán"
Mossa a partokat, telnek az évek
És teljesen mindegy hogy honnan is nézed
Mert soha se lesz jó, már soha se lesz jó talán

Nézzük ahogy felhők vonulása a mása
Kabócák halk kopogása a fűben
Időben jöttél negyven fok van
Az aszfalton felforrunk, fölrepülünk
És fölrepülünk
Fölrepülünk majd kikristályosodunk
Az erkély kizár mindent. Bezártál
Ahova senki mást még így nem
Nézem az arcod a hold sugaránál mennyire szép
Fújja a szél, fújja a szél

Nincs késő ha már katatón pörögnek a képek
Az édes a sós, keserű
Csukódnak a pilláid nem nézed, de érzem
A részed az jobban itt, mint én valaha
Mint én valaha
Élted-e, ha nem találod a nyitját
Végre a vége szóra vársz. Sose írtam neked
Levél a fákról hullik egy másik életben
Talán még betalálsz
Leszünk, voltunk, egy másik életben betalálsz
Jól belerúgta a lábait. Eltakar. Nézd meg a plédre betűből rakva
"Albérlet az élet a hófehér halál falán"
Mossa a partokat, telnek az évek
És teljesen mindegy hogy honnan is nézed
Mert soha se lesz jó, már soha se lesz jó talán
Jól belerúgta a lábait. Eltakar. Nézd meg a plédre betűből rakva
"Albérlet az élet a hófehér halál falán"
Mossa a partokat, telnek az évek
És teljesen mindegy hogy honnan is nézed
Mert soha se lesz jó, már soha se lesz jó talán
Jól belerúgta a lábait. Eltakar. Nézd meg a plédre betűből rakva
"Albérlet az élet a hófehér halál falán"
Mossa a partokat, telnek az évek
És teljesen mindegy hogy honnan is nézed
Mert soha se lesz jó, már soha se lesz jó talán