Szörny Vagyok

Néha állok a tükör előtt
Azt mondom: dagadt lusta kurva
Ó, kurva
Mondják önbizalomhiány
Meg, hogy ne legyél magaddal ilyen durva
Durva

De én leszarom a tanácsodat
Ez az önbántalmazás a kezdet
Csak a kezdet
Olyan nyomasztó, hogy elvárás
Hogy magad mindenhogy meg kell szeretned

Ilyenkor páncélt szerelek magamra
És előkapom a gyilkos fegyvert
A fegyvert
Vagy agresszívan csapkodok
És elátkozom az összes embert

Sokszor viccelek is élsz-e
Mert a vicc elfedi, hogy ez tényleg így van
Így van
Aztán elviselhetetlen leszek
Hogy minden szavam bebizonyítsam

Köszönöm, hogy elviselsz
Amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet
Nem lehet
Tudom jól, hogy nem vagyok az anyád
És nem lehetek a gyermeked

Sokszor szidom magam
És te közben elmosolyodsz
Arcod szinte fölragyog
Fölragyog
Egy pillanatra elfeledteti velem a félelmet
Hogy szörny vagyok

Néha úgy érzem, hogy véletlenül
Mutattam meg az igazi arcom
Félek tőle, hogy meglátod
Elfordulsz és otthagysz majd a sarkon
Szörny vagyok
Szörny vagyok

Köszönöm, hogy elviselsz
Amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet
Nem lehet
Tudom jól, hogy nem vagyok az anyád
És nem lehetek a gyermeked

Köszönöm, hogy elviselsz
Amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet
Nem lehet
Tudom jól, hogy nem vagyok az anyád
És nem lehetek a gyermeked
Gyermeked
Gyermeked