Felkelni Éjjel

Felkelni éjjel, álmodni nappal,
Nem nézni végig, mert félünk a bajban majd
Magadra ismersz és amúgy se tudsz már
Létezni magaddal így jóformán.

Csak túlélni tényleg, de bármi áron,
Épp csak annyit térdelni, hogy ne fájjon.
Bár jobb lenne talán két lábon állva,
De gerincből sajnos nincs túl sok a házban.

Elvenni mindent, hogyha kell mástól,
Még nincs olyan mélyen, hogy sokaknak ártson.
Bár nem ismersz magadra így nem is te voltál,
De magadnak mégis mondd, miért hazudnál?

Hogyha mások is látják azt a sok arcot,
Amit tőlük loptál így nem lesz pardon.
Körbe ér lassan és a fejedre nő már
A sok fal amit csak ezért húztál.

Itt nincs igazság, kevés a mámor,
Csak az számít, hogy minden kilátsszon.
Mert számok vagyunk csak növekvő sorban,
Egyesek és nullák mind egy halomban.

Itt nincs igazság, kevés a mámor,
Csak az számít, hogy minden kilátsszon.
Mert számok vagyunk csak növekvő sorban,
Egyesek és nullák mind...

Itt nincs igazság, kevés a mámor,
Csak az számít, hogy minden kilátsszon.
Mert számok vagyunk csak növekvő sorban,
Egyesek és nullák mind egy halomban.