Magamhoz

Bátran viseld magányodat
Én számon tartlak téged
Ne hagyd a sorsod csillagokra
Benned érjen a végzet

Vállad két éber sarka közt
Ha sisteregve átcsap
Tudom, több vagy mindannyiunknál
Benned vakít a bánat

S egy éjjel, magad sem tudod
Mint égig érő ének
Feljönnek benned napjaid
A halhatatlan évek

Az este nem lel senki rád
Az este sírva, késve
Hiába járják pitvarod
Csak én látlak. Vagy én se

Légy hát, akár az állatok
Oly nyersen szép és tiszta